Faluszemináriumi Kutatóműhely
A SZIE GTK keretein belül 2007 óta kerül meghirdetésre minden tavaszi félévben a Faluszeminárium c. kurzus. Az alapító tagság: Madarász Imre szociológus, Deáky Zita etnográfus és Nagyné Molnár Melinda társadalomföldrajzi kutató volt. Az akkor megfogalmazott célok ma is időszerűek: a falvak társadalomföldrajzi, társadalomnéprajzi, szociográfiai és szociológiai megismerése. A később műhellyé váló oktató-kutató mozgalom bővítette a célkitűzéseit. Abból indultunk ki, hogy a vidéki szakemberképzésben, és a területi kutatásokban is komoly adósságunk van a mai vidéki társadalom és gazdaság reális képének megismerése és megismertetése kapcsán. Az utóbb a SZIE GTK Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet keretei között dolgozó Faluszemináriumi Kutatóműhely célja, hogy 8 mintahelyen, a megismerés fókuszába tett falvak értékeit, jellegzetességeit, problémáit feltárjuk, dokumentáljuk. A kiválasztott nyolc mintahely mindegyike valamilyen vidék-jelenség típushordozója (1. táblázat).
A gödöllői Faluszemináriumi kutatások bázishelyei:
Szerkesztette: Nagyné Molnár Melinda
Határon túli (Románia) teljes egészében magyarlakta, népességvesztő zsákfalu, a Sóvidék „turizmus-iparának” árnyékában
Hagyományos agrárfalu, ma már a budapesti agglomeráció peremén, sajátos kettős identitással: a hagyományt képviselő tősgyökeresek, és a növő számú modernizációt képviselő betelepültekkel.
Ruszin falu sajátos kulturális és nyelvi identitással, idegenforgalmi törekvésekkel, egyedi önkormányzati kezdeményezésekkel |
Egy fiatal alapítású alföldi falu, mely közigazgatási önállósodással jött létre egy másik településről való leválasztódással (Sövényháza) (Ópusztaszer „testvére”), jelenleg az önkormányzati „etnobiznisz” egyik „fellegvára”
Toggle tartalom
Egy turisztikailag frekventált övezet (Velencei-tó) peremén, a Budapesti agglomeráció közelségében elhelyezkedő társadalmi innovációiról nevezetes, felmorzsolódóban levő szlovák nemzetiséggel
Egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérség vezető települése, a paraszti hagyományokra épített megújulással, jelentős etnikai feszültségekkel
A tájvédelmi, népi építészeti, műemlékvédelmi szakma által „felülről” megmentett Világörökség- falu, a turisztikai attrakcióvá válás csúcsán
Falukutatásaink kiválasztott helyszíneinek első mélyfúrása 2016-ban lezárult. 2017-ben megkezdtük a visszatérést a korábbi helyszíneinkre. Ezzel lehetővé vált az ú.n. trendmonitorozás. Ennek lényege a tér társadalmi, gazdasági vonatkozású időbeli változásainak a követése. Visszajárva a kutatási helyszínekre, azzal, hogy nem egy idősíkban vizsgálódunk, a feltárt gazdasági, társadalmi, területi jellegzetességekben nem csupán pillanatképeket látunk, hanem láthatóvá válik a változások iránya is. Fontos és kívánatos ugyanis, hogy egy-egy konkrét mélyfúrás eredményeinek összegzése után a területi vizsgálat a konkrét helyszínen ne szakadjon meg. A hosszabb időtávon keresztül végzett monitoringozás ugyanis lehetővé teszi, hogy a település/térség gazdasági, társadalmi jelenségeinek mélyebb összefüggéseit is megértsük. A területi folyamatok ilyenféle monitoringozása tehát a tér folyamatos megfigyelését jelenti.A trendmonitorozás tehát 2017-ben kezdődött. Ekkor az első hazai helyszínünkre, Bagra tértünk vissza. 8 év után, 2017-ben újra felkerestük a falut a kérdéseinkkel. 2018-ban hasonló módon Komlóskára, 2019-ben Baksra, 2020-ban pedig Tiszaladányra tértünk vissza.
A SZIE 2021.február 1-i átalakulása során, melynek értelmében létrejött a MATE; a Faluszemináriumi Kutatóműhely mint szervezeti forma nélküli munkacsoport megmaradt, de tényleges kutatóműhelyként az új intézmény ezt nem emelte át az új szervezeti struktúrájába.
A Faluszemináriumi Kutatóműhely kutatási helyszínei:
Szerkesztette: Nagyné Molnár Melinda
Megjegyzés: a számok egyben a kutatás sorrendjét is jelzik
Acta Regionis Rurum: A Faluszemináriumi Kutatóműhely periodikája
A Faluszeminárium megalapításakor és a kutatómunkák megkezdésekor született meg az Acta Regionis Rurum periodika. Az alapítással a célunk az volt, hogy a falvakról összegyűlt ismeretanyag végső soron tanulmánykötetbe épülve, mintegy a vizsgált tér monografikus leírása egy időpillanat látleleteként publikálásra kerüljön. Az Acta Regionis Rurum két szerkesztővel (Deáky Zita és Molnár Melinda) indult útnak 2007-ben. Deáky Zita 2012-ig volt szerkesztő is, majd 2012-től 2017-ig Kassai Zsuzsanna látta el Molnár Melinda mellett a társszerkesztői feladatot. A periodika azóta is minden évben megjelenik. 2012 óta a köteteink lektoráltan jelennek meg, angol nyelvű absztrakttal. Az Acta Regionis Rurum ma már az MTA IX. és X. Osztályai által is a tudományos folyóiratok sorában jegyzett minősítésű periodika.